A legtöbb embernek az asztrológia azt jelenti, hogy tudja magáról, hogy mérleg, vagy valami olyasmit, amiből megtudhatja, hogy a jövő héten megnyeri-e a lottót. A humanisztikus asztrológia ennél tovább megy, énállapotok segítségével mutatja meg, hogy személyiségünkben hol vannak fejlődési-korrigálási lehetőségek. Az igazi, mély asztrológia, ennél is tovább megy, az egész világ működését leíró rendszert adhat számunkra. Ezt a rendszert írja le A függőleges világkép.
A mai, tudományos világkép asztrológiai szemmel nézve vízszintes. A világot részleteiben próbálja megismerni, s így minél többet tudunk meg róla, annál inkább szembesülünk azzal, hogy egyetlen ember számára teljességében megismerhetetlen. Aligha akad olyan ember, aki akár csak az összes állatot ismeri, s vajon fel lehet-e sorolni az összes színt vagy a világegyetem összes bolygóját? A megismerés egyetlen útja (a meditáción kívül) az, ha az ember a világ felszabdalása helyett elkezd analógiásan - jinben és jangban, tűz-víz-föld-levegőben vagy a 12 állatövi jegyben - gondolkodni. Ha tudatosítjuk, hogy melyik jegynek mik a jellemzői, akkor észrevehetjük az életünkben is az apró összefüggéseket, s jobban megismerhetjük saját magunkat is.
Ezt az analógiás gondolkodást ismerhetjük meg Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke könyvében. A könyvben megtalálható a rendszer leírása, az állatövi jegyek ismertetése, az állatövi jegyekbe tartozó emberek karikatúrája és analógiás táblázatok is. Ízelítőül az Nyilas jegy karikatúrája:
"Joviális Valdemár, a Nyilas férfi, kényelmesen elterpeszkedik 2,5 x 3 méteres ágyában. Mint a legtöbb dolog az életében, az ágy is inkább legyen túl nagy, mint túl kicsi. Mindig is az átfogó, nagy dolgokat kedvelte. Még a pizsamája is nagykockás mintájú. Valdemár megengedheti magának, hogy ezt a reggelt is, akárcsak a többit, úgy kezdje, hogy nem néz az órára, bár nem tartozik a tipikus hétalvók közé. Sokkal jobban szereti az életet annál, mintsem hogy átaludja a reggelt. Vezető manager egy világméretű reklámügynökségnél, és megengedheti magának, hogy külső kényszer nélkül ő maga határozza meg az időbeosztását. Jelenleg boldog szalmaözvegy, mert a felesége, Ingrid, egy Kos amazon, egyedül utazott el nyaralni. Valdemár kedveli az önálló nőket, és nagyvonalúsággal párosuló hihetetlen toleranciával eltűri felesége szalmalángszerű félrelépéseit, amit a nő nagyon nehezen visel el. Ingrid számára az élet szüntelen harc az első helyért, és ezért képtelen megérteni, hogy lehet a férje ilyen angolnaszerűen sima és toleráns. Sokszor megpróbálja párbajra hívni Valdemárt, a férfi azonban éppen ezt akarja elkerülni, hiszen lehetőleg feszültség- és súrlódásmentesen akar hétmérföldes lépteivel előrehaladni az életben.
A felesége távollétében sem szenved hiányt semmiben, elég a bőségesen megrakott reggeliző asztalra nézni, amelyet Éva, a házvezetőnő, a meghatóan gondoskodó Rák-asszony készített elő. A 42 éves Éva a legidősebb a 12 szobás villa héttagú kiszolgáló személyzetében. Éva a Szűz titkárnő, Grete tanácsára kissé szegényesebb reggelit készített egy időben, ám Valdemár a következő szavakkal győzte meg: „Nézze csak a természet hallatlan bőségét. A gesztenyefa nemcsak öt gesztenyét terem, amelyekből aztán új fa nő, hanem több ezret. Pedig tisztában van vele, hogy a termés jelentős része kárba vész. A nagyvonalúság a természet törvénye, és nekünk is ehhez kell tartanunk magunkat!" Éva meghajolt a filozófia súlya alatt, és azóta a fintorgó és fejcsóváló Grete szeme láttára kidobja (vagy titokban szétosztja a szomszéd gyermekek között) a reggeli érintetlen maradványait. A tejszín azonban általában elfogy, mert Valdemár megfogadta azt a reklámmondatot, amellyel egykor elindult a karrierje: „Fürödjünk tejszínben!"
Iskoláskorában hosszú gondolkodás után úgy döntött, hogy nem missziós papnak megy, hanem filozófiát és vallásfilozófiát fog tanulni. Már fiatalkorában is jellemzője volt a széles látókör, és hamar felismerte, hogy korának rettenetes, szűk látókörű, tárgyilagos kriticizmusa megtagadott az egyháztól minden olyan külsőséget, amely Valdemár számára a teremtés jóakaratának a megnyilvánulását jelentette volna (mint például a barokk, hullámzó, bíborvörös papi ruha). így aztán Valdemár úgy döntött, hogy nem közvetlenül Istent fogja szolgálni, hanem az isteni teremtés legújabb megnyilvánulásaként megjelenő termékekkel foglalkozik, és csak a szabadidejében keresi az élet értelmét. Dolgozószobájában egy egész falat betöltenek a lexikonok és enciklopédiák, amelyeket gyors egymásutánban átolvasott. Ugyancsak nagy vonalakban nézi át reggeli közben a tőzsdei híreket, és zsinór nélküli telefonján felhívja „birodalmát" is, hogy érdeklődjék a cég ügyeinek állásáról. A kellemetlen híreket nagyvonalúan lesöpri az asztalról, hiszen azért vannak beosztottjai, hogy ők foglalkozzanak az apróságokkal. O maga szívesebben foglalkozik a jó hírekkel. Aztán elgondolkozik, hogy melyik autójával tegye meg a 2 kilométeres utat az irodáig. Szívesen vezeti ugyan felesége piros Maseratiját, de mégis a hatalmas, tizenkét hengeres amerikai Pontiac áll a legközelebb a szívéhez. Az autó 25 litert fogyaszt 100 kilométeren, amit néha még maga Valdemár is sokall, de a sofőr által vezetett, telefonnal felszerelt amerikai autó a nagyvilági élet érzését jelenti a számára. Az energiatakarékosság szót Valdemár csak a reklámokban használja, neki az a személyes véleménye, hogy a lehető leggyorsabban fel kell használni a Föld meglevő energiatartalékait, hogy ne gátolják feleslegesen a fejlődést, és aztán új energiaforrásokat kell felfedezni.
Optimizmusban sohasem szenvedett hiányt. Ennek köszönhető, hogy eljutott oda, ahol most áll: világszerte 2500 alkalmazott dolgozik neki, akiket még akkor is fellelkesít, amikor kényszerűségből fúzióra kell lépniük egy másik céggel (bár a fúzió és az egyesülés Valdemár szemszögéből mindig pozitív előjelű). Nem lehet azt mondani róla, hogy igazságtalan megoldásokat alkalmaz, hacsak nem terhelik az adott ügyben bosszantó apróságok. Hedonista életfilozófiát vall, és elvi okokból nem foglalkozik kisstílű dolgokkal. A cégen kívül is ismerik falakat rengető nevetését (sokszor akkor is nevet, amikor a lelke mélyén semmi kedve hozzá). Szellemes es könnyed embernek tartják, mert gyakran még a komoly problémákat sem veszi tudomásul, hanem nevetve lesöpri őket az asztalról.
A környezetében élő emberek egy része nehezen bocsátja meg neki a mértékletesség teljes hiányát, például cégvezetője, Komoly-Bak Ernő, valamint exbarátnői, Makacs Herta (Bika) és Kényszeres Lídia (Skorpió), akik minden igyekezetük ellenére sem tudták elvetetni magukat feleségül Valdemárral. Hertát ő hagyta el, mert a lány egyszer azt mondta neki, hogy annyira szereti, hogy a legszívesebben felfalná. Lídia pszichológiai szemszögből (elvileg) ügyesebben járt el. Amikor felismerte, hogy mennyire nagy Valdemár szabadságigénye, ezekkel a szavakkal engedte el: „Menj csak, ha neked így jobb." Titokban azt remélte, hogy ezzel elfojtott bűntudatot kelt a férfiban, Valdemár azonban szó szerint értette a mondatot, és elment. Persze, hogy ez jobb volt neki, hiszen esze ágában sincs olyan nővel élni, aki lépten nyomon bűntudatot ébreszt benne.
Feleségét egy világ körüli úton ismerte meg. Ingrid (ragadozó természetének megfelelően) hátizsákkal járta a világot, Valdemár azonban ennél kényelmesebb körülményeket teremtett magának. Már akkor is jó anyagi helyzetben volt, így megengedhette magának, hogy eljátssza a lány előtt a gazdag támogató szerepét. A kapcsolat sikeréhez az is hozzájárult, hogy mindketten imádták a mozgalmasságot, a cselekvést és a napos klímát. Szexuális életük is olyan sportos volt, mint mindennapjaik, szerelmük gyümölcseként pedig Ingrid egy Bika fiút szült, ami nyilvánvalóan a sors intése volt, hogy egy kicsit rendszeresebben és nyugodtabban kellene berendezniük az életüket. Az amazon anya azonban nem hagyta, hogy akár a férje, akár a fia korlátozza a szabadságát. Szerencsére a jómódú család megengedhette magának, hogy nevelőnőre bízzák a gyereket, így Valdemárnak is maradt ideje arra, hogy a munkáján kívül, amely sok hosszú külföldi úttal jár, és ez tulajdonképpen széles látókörének a külső megjelenése, sok időt szenteljen az egyik hobbijára, és rendszeresen lovagolni járjon. Megfájdul a gyomra, amikor azt látja, hogy a lovat idomítással eltiltják az ösztönszerű mozdulatoktól. Ő maga inkább a kötetlen tereplovaglást kedveli. Ilyenkor úgy érzi magát, mint archetípusa, a kentaur.
Az irodájában még megszervez egy partit aznap estére. Figyelmezteti Évát, a házvezetőnőt, hogy ne takarékoskodjék a hidegtálak megrendelésénél, és utasítja Grétét, a Szűz titkárnőt, hogy estére vasalja ki kétsoros királykék flanel öltönyét. Grete már többször megpróbálta rábeszélni Joviális urat, hogy vásároljon inkább egy sokkal elegánsabb, finom mintájú angol öltönyt, de Valdemártúl hétköznapinak találta. És ráadásul barnásszürke színben? Soha! Akkor már legyen inkább egyszínű, de apró mintás semmiképpen! Nagyon jól érzi magát a partin, és élvezi, hogy a 300 vendég elismeri nagyvonalúságát és vendégszeretetét. Hatalmas lexikális tudásával nem esik nehezére a társaság középpontjába kerülni, és könnyűszerrel kikerüli az igazi szakemberek beugratós kérdéseit, akiket rendszerint felbosszantanak Valdemár általános kijelentései. Külső eleganciájuk ellenére Valdemár mindig is kicsinyes embereknek tartotta őket. A nap végén tökéletesen elégedetten dől be az ágyba. Hiszen napról napra jobban érzi magát."
Látszik, hogy karikatúra. Nekem is nyilas az aszcendensem, de csak 2 méter széles az ágyam. :) A többi karikatúra: http://arkanumstudio.hu/karikatura.html
